Ten Milliar

Szeretet elfogadás karácsony. Ha rátukmáljuk a véleményünket a másikra, mert ezt hallottuk, hogy ez így jó, akkor az szeretet? Elfogadás?Nem hiába van az a mondás, hogy a szeretettel ölni.Lehet.Ha megmondjuk a másiknak mit csináljon és nem adjuk meg neki a hibázás lehetőségét, annál jobban nem is árthatnánk neki.A szülő nem azzal tesz jót, ha meg akarja óvni, agyermekét a rossztól, hanem hogyha hibázik, mellette van és támogatja. Ja igen ott van a másik, azért ne  hibázz, mert akkor azt nekem kell helyrehozno, és az nekem plussz munka.JAA.Akkor hol van itt a szeretet, a megértés a törődés?Ez csak az önzésról szól, cukormázas szeretetpapírba csomagolva. Az iskolában védeni a gyermeket körömszakadtáig, otthon meg ledorongolni.Hol van itt a következetesség.Légy jólnevelt, és keresztül gázolnak rajtad.Ez a világ megváltozott, s ha csak a médiát nézem, az fest egy az ő érdekeit szolgáló képet, ha csak a környezö emberek véleményére figyelek az is csak egy oldali álláspont. Mindenknek magána

Ha már reggel is a párnát öleled és úgy kelsz fel, nincs tovább.Ilyenkor el kell gondolkozni mi is az út. Mindenkinek kell a szeretet.Igen ez forgott az agyában. Gyakran érték dühkitörések, vagy feszültnek érezte.Amikor egyszerű dolgoktól is feszült leszel, akkor vagy rossz helyen vagy, vagy rossz emberek között.Jó dolog a képzelet, csodás dolgokban tud segíten. A baj csak akkor van, ha múltban ragadunk.A jövőteremtő képzelet MELY SEGÍT.Hívhatjuk akár HIT-nek is. S a szeretet pótlása, mely nélkül üres a szív, s üresnek tűnik az élet.A megoldás? Olyan helyen és olyan téren hasznossá tenni magunk, ahol szeretik.Neki csak a tábor jöhetett szóba.Nehéz döntés, valakit a pénz tesz boldoggá, valakit a szeretet.De a szeretet mindenkinek fontos.Szeretet nékül nincs élet, élet nélkül nincs szeretet.

Minden változik a fájdalom ugye nem örök.Amikor úgy érzed semmi nem változik.Amikor a probléma azt érzed bekebelez, és nincs már több erőd, hogy a mindíg újraépülő falakat ledöntsd. Honnan meríthetsz erőt a magány legyőzésére. Azt mondják az okosok, a hit az segít.Próbálok, bár oly nehéz időnként. Mintha hegyeket kellene arrébb vinned kávéskanállal.Szinte sötétben tapogatózom.Érzem a felhalmozódott, düh szomorúság, reménytelenség és bizakodás meretteljes elegyét.Küzdök, hogy ne vehesse át a kedvem. Küzdök mert létezhetem. Küzdök mert bizakodom. Küzdök, míg meg nem halom. Adj reményt, adj hitet nagy mindenség. Eröd szálljon belém. Nagy hit kell most nekem,hogy életem előre s ne hátra vigyen.

Hogy szerettem ott lenni.Nyaranta olvasva a nyugágyban a Egri csillagokat, s a hős szerepébe bújni a hatalmas zöld fedeles tornácon, télen pedig a havas töltésen sétálni és ereszkedni. Nagyikám kezei alatt a sparheton kis bodagot sütni, vagy fát rakni s favágás közben - megsérülni- mert rossz helyen volt a balta én meg a rossz végén..Vagy a két balláball az ágyáson mindent kitaposva végigmenni , hogy utána együtt csépeljük a paszulyt, s nagyiék, dicsérjenek apáék előtt , hogy milyen ügyes is az unoka. Vagy szögedre utazni vonattal a régi traktorhangú lehel hűtős kis hűvös parasztházhoz. Vagy a gangos Klauzál téri  keresztékhez, ahol mindig vágyam volt, hogy kapok egy csodás kis fém Rába kamiont. Vagy az első Merci 190 2.3 matboxom-amire én gyűjtöttem a pénzt, és vettük meg együtt.S a sok történet, a színek a szagok. Ahogy ápoltak mikor beteg voltam, s inhaláltam pelenkával a fejemen a legendás diapulmonos vizet. Azok az igazi fűszagú menta teák,am

Amikor a kaffogó gumicsizmába kellet menni, s csak a nagyié volt rám jó, mert az ő lába volt oly pici mint az enyém. Hogy kaffogott, amikor felvettem.Sose fejtem el.Amikor egy bőgöly belerepült és a lábszag végzett vele. Hogy sírtam a katonadolgon.Na igen amikor kérdezték mi leszek, nagy büszke öntudattal, mondtam, hogy gyáva katona. Pedig mennyit mentünk.Nagyon sok földjük volt. Nem egyszer még a rokonság is jött segíteni. Emlékszem volt két barátja- harcostárs-, akik rendszeresen jártak hozzá. Mihály bácsi és a hagymási bácsi- az asztalos. Ültek a nyári konyha előtti kis székeken és meséltek. A múltról a háborúról a politikáról- és én ezt sosem értettem. Csak azt tudom, hogy annyit bírtam beszélni és nagymama szerint oly szépen, hogy ezt a gyereket, papnak köll adni. Nekem ez volt a nyár, meg a kikapcsolódás, a kis álomvilágomból amiben éltem. Mindig én voltam a hős aki megmenti az aktuális szíve hölgyét. Mert az rá volt szorulva.S mily csodálatos verse

Hogyan is indult ez a nagyhangú magát nagynak gondoló ember? Úgy mint más.Sosem volt egy nagy tálentum,de az üzlethez ahhoz értett. Az emberekkel nehezen jött ki, igazán sohasem tűrt meg maga mellett senkit. Látszólag nagy dumás magabiztos, sok embert ismerőnek tűnt, de amikor egy lány közelébe került, akkor bizony elvesztette a fonalat.Pedig beszélőkéje az volt. Amikor a határon a ki dumálta magát a határőrnél és közben a kocsi ülése alatt volt a csempész cucc.Pedig átnézték a gépet akkoriban rendesen.Vagy amikor megfenyegették és megjelentek az erőteljes akcentussal beszélő nagydarab "barátai" és beültek egy kávéra, a kis városka kis kocsmájába, egyből híre ment.Nem is abajgatták többet. A pénz az jött ahogy kell. Már korán megtanulta, hogy a munkát hogyan fogja meg és hogy álljon hozzá úgy, hogy ne dolgozza halálra magát, de a haszna is meglegyen.A családjával közben el volt. A szülei szétmentek a kapcsolata csak a két édes testvérével volt olyan, amilyen.A többi mostoháva

Szerencsére még nem, de nagyon közel állunk egy nagy változáshoz,ami max 10 év.Miért is mondhatom ezt?Mert van pár erőteljesen elgondolkoztató jel.Nézzük miböl is választhatunk. Napjaink sztártémája. I:Globális felmelegedés és hatásai .Nem kell ecsetelnem, hogy a felmelegedéssel járó özönvíz az nem csak egy kis elázást jelent.Tény, tényleg olvadás van.Második eljön újra a jégkorszak.Igen egyszer már volt, s esély van, hogy újra eljön.Tény, mindíg egy felmelegedés előzi meg.A melegedés már folyamatban. I I:Népvándorlásból eredö belső harcok. Folyamatban van, csak idö kérdése, mikor történik meg. IIIA robotok és az M.I. átveszik az uralmat- megvalósul a fikciós rémálom a skynet és mátrix legjobb elegye.Tények:a robotika már eléggé magas szinten áll,mind mozgáskoordinációt tekintve lásd Boston Dynamics fejlesztései lásd a mesterséges intelligencia fejlettségét- Tesla önvezetés. S amikor úgy nyilatkoznak a robotok, hogy 2029-re átveszik az uralmat, az még ha poénból bepr

Értékeled-e vajon amit az életed adott? Vagy dölyfös önelégültséggel az hangoztatod, ez a te érdemed.Persze, persze, igen tudjuk.Ez tud átfordulni, nagy meglepetésbe.Fekszel párod mellett.Lehet tele van vele vala az egész hócipőd.Haraggal és elégedetlenséggel az egész világ iránt.Ilyenkor szoktál arra emlékezni milyen volt? Ahogy remegő gyomorral vártad,hogy jöjjön Ő.Hogy megfoghasd  a kezét.Hogy beleszagolj a hajába és érezd azt,hogy soha nem engeded el.. Dehogy. Az elmult idők gondjai sárbatiporták a jót.Igen lehet akkor rosszul döntöttél.De a büszkeségeden és a sértett önérzeteden felül tudsz kerekedni?Tükrödbe nézve őszintén és elfogulatlanul tudjátok mondani, hogy nem rajtunk múlt, mi mindent megtettünk.. Mikorra érik meg az ember, hogy a média által idealizált társkapcsolatot felérje? Jódógában soha. Az ember sajnos olyan, ha valamit könnyen kap, azt soha nem becsüli meg. Mert az eredményekhez idő és kitartó munka kell.A kitartó munkához, szeresd, amit teszel. Innen ered az

Fogja a kis kezét, könnyes szemén keresztül alig látja ennek a vidám nagy embernek a betegség által meggyötört testét.Mennyi fájdalmat kellett is elviselnie, s tette mindezt kis félmosollyal. Pedig a kór már annyira elhatalmasodott rajta, hogy mozogni is alig bírt. Pedig mennyit mentek együtt az öreg Mercivel. Igen tudta ő a csillagokat is lehozta volna neki. És szerette nagyon. Már ezelőtt öt évvel is tervezték, hogy együtt mennek ki külföldre. Mindent elterveztek, mi és hogyan lesz, de aztán közbejöttek dolgok ő ment , a fiú maradt. Így telt elegy év mire rádöbbent mindkettő hogy ő az igazi és próbálják meg újra. Újra elindult a tervezgetés az öröm. Találkoztak és egyre biztosabban rajzolódott ki a szebb jövő.Meglett a közös fészek, a munkahely amivel az országot járhatták minden, amikor a fekete rém torkon szúrta. Előbb a hangja ment el, az orvosok sem tudták mitől, de ebből kigyógyult. Aztán a test adta meg magát apránként. Nem hitt az orvosokban, pláne amióta a nagymamája egy műhi

Az habzsoló színek hűvös öszi szele, amelyben ónos félhomály öleli körül a tájat. A város lüktetése után megdöbbentő a csend és nyugalom. Más a ritmus. Oyan emberinek érzem. A halk dombok között , néma fák.  Csak a szél susog. Az állatok is elrejtőztek valami távoli meleg oduba. Finoman ropognak a múlt falevelei  lépteim alatt. Az út szürke folyama kanyarog tova, egy-két jármű mászkál csak, mint elkésett méh. RáCsodálkozva - Nézd, a kutyás vándor! A kihalt focipályák tátogó kapui leesett állal emlékeznek a nyári gyermekzsivajra. Bizakodva várják az elkövetkezőt. A szőlő dűlők is üresek már.Tartalmuk dongó hordókban érlelődik. Mustból, borrá.  Hallgatom az elhivatottságot és szeretetet ahogy művelőjük mesél róla.Az öregedő kezekből átjut az ősi erő bár már fogni  nehezebben tud, de a tűz lobogása még a régi. A dombokat lassan fátyolként borítja az esti félhomály. Az ég szinpadára becsúszik egy-két felhő, s mint egy  konferanszié zárja a napot.S a végső fények után mely mint

Imádtam nagyapával kimenni a "riszálós " kerékpárral a fűzre. Ahol gyakran lopták az érett gyümölcsöt, mely tolvajokat ő bősz haraggal zavarta el. Szidva a felmenőit eme tolvaj népségnek. Ó az a csodás fűz. Mint a Hortobágy kicsiben. A közepén gémeskút. S mennyit láttuk ott a delelő gulyát , távolból hallva a harangzúgást, és a töltés melletti piros dízel vízátemelő szivattyú nyugalmas pöfögésével kísérve. Az a csend,a tücskök ciripelése, a madarak csicsergése, időnként egy két kolomp, no meg az elmaradhatatlan bodri kutya ugatása.Azaz a puszta feeling. S kint a fűzi kert, ahol kis faház várt bennünket, mely hűvösében ettük a tízórait , s a délebédet.Kis kenyérkét, kolbászkát,hagymát, no meg a frissen le hullott gyümölcsöket.A mézédes kis körtét, vagy a finom mélykék szilvát, vagy almát éppen minek volt a szezonja. S kaszáltuk a magasra nőtt füvet, amelyből a finomabbja ment a pipikéknek ment.Abban a nagy bőrtarisznyába, amelyben a metszőolló a

A média harsogja a szingliség előnyeit. Mert azt teheted amit szeretsz, nem kell senkihez alkalmazkodnod, megvalósíthatod magad, nem kell egy rossz kapcsolatban élned. Igen ez igaz, de ott van az is ha gondban vagy akkor csak magadért kell felelned ,de senki nem támogat, senki nem érez veled, igaz senki nem gátol. Pedig arra senki nem gondol, hogy a gátlás is erőt ad. Mert ott van a csak azértis faktor. Mert csak azért is megcsinálom, nem érdekel ki mit mond. De van aki mondja. S a média egyik nagy hazugsága ez, hogy nem mutatja a nehézségeket amelyek a siker elnyerésével járnak. Csak a szépet a csillogást, mert azt jó látni, azt hogy hogyan küzd az egyén, és hogy elbukhat azt nem. Ilyen a szingliség is. Ahogy haladsz korban egyre több gátat építünk fel és egyre nehezebb alkalmazkodni,egyre kevesebbet akarunk alkudni, kompromisszumos megoldást keresni.Pedig tetszik vagy sem az ember társas és társadalmi lény s amíg a világ a világ ez így is marad mert akkor változik meg csak ha meghalu

Próbáltad már végigfuttatni az életed filmjét?Megélni azt, hogy a lélek a test börtönéből kilép?A bármit megtehetünk érzés boldogsága.Valójában érzéseink, gondolataink kliséinek foglyai vagyunk.Azt mondjuk felnövünk. Valójában vannak dolgok, amelyekre úgy reagálunk mint gyermekkorunkban.A különbség mondhatnám árnyalatnyi, van aki tovább tudja gondolni a dolgokat és rengeteg lehetőség villan be nála, van akim csak leragad pár lépésnél. A nagy különbség ott van, hogy megvalósul az a pár lépés, és eltűnik a sok lehetőség, mert a sok lehetőségből a legnehezebb választani.Ilyenkor jön jól, ha ismered magad, ha tudod mi jó neked, és mi nem. Ah ezzel igazán tisztában vagy , akkor az utad is megtalálod. Menyi boldogtalan ember is van körülöttünk .Miért? Benne ragadt a saját kliséjében ,mert nem mutatták meg neki, nem tapasztalta meg, hogy máshogy is lehet.Ha megtapasztalunk valamit, úgy lesz esélyünk könnyebben dönteni, mert akkor látod meg miből mi lehet,s csak rajtad áll miből mi lesz. A le

Egy gondolat keresése.. Mennyire is fontossá is válnak, azok az értékek, amiket úgy gondoltunk, hogy nem is azok. Pillanatképek, amelyek felvillannak. Ahogy fogta a kis kezemet és mentünk az óvodába. Vagy reggelenként, amikor a spalettákon át beszűrődött a harsogó nap fénye.Nagyikám dalolása a távolból andalítóan szól, nagyapa meg vagy az állatok között sürgölődve,a ganét takarítva határozott mozdulatokkal a disznók aló- de büdös is volt az. Máig nem bírom. Vagy kevergette,az óriási lábasokban az enni-valóan finom illatú ki tudja mi mindent tartalmazó moslékot. Amit vagy a tyúkok kaptak- nagy veszekedés közben raboltak rá,, vagy a disznók tolakodtak, hogy megkaparintsák, egymás elől, is mohón habzsolva el, az étket miközben rózsaszín füleik is csupa moslékos volt, a nagy ügybuzgalmukban. (a könnyeim is potyognak a szíve mint egy kis gesztenye mellkasom barlangjában, miközben ezeket írom) Munka volt az életük, de mégis mindenkiről tudtak mindent.

Elég volt. Érezte , nem bírja tovább mennie kell. Minden kiégett belőle. Igen a kutyusnak is kell egy kis pihenő. Pont jó lesz a séta úgyis a városban rendezvény van. Legalább emberek között lesz. Mivel komoly rendezvény szinte biztos, hogy nem a szedett-vedettje lesz ott. A kutyus már türelmetlenül húzza a szíjjat. Gazdi, menjünk már , s-közbe akkorákat ugrik mint nikkelbolha és gumilabda egyben.De ezt imádja, kedvesen mosolyogva csillapítja a türelmetlen ebet, de megérti, mert neki is hiányzik az egséz napos munka után a kikapcsolódás. A grilles helytől nem messze állnak le,de egy pillantást sem vet rá. Tudja ki van ott, tegnap mikor beszéltek- bár élvezte- azért rájött, hogy ő jobb helyzetben van.Tudja legalább, hogy merre tart. Megszaporázza lépteit. Négylábú társa érdeklődve kapja fejét ide oda. Mennyi érdekes illat. Ide egy kis jelet is teszünk Károly! Reccsen rá a gazdi mire a kutyus egy farokbillentéssel nyugtázza. Ok de nekem itt van dolgom. A gazdi válasza, rövidebbre veszi a

Melyik jobb?Ha látod, hogy nem szenved,de mint egy csecsemő a sokra becsült ember megy el.Vagy látod, hogy megy össze az életerős test és fonnyasztja el az idő darálója. Pedig ha a szemébe nézel, még ott a friss tűz, a lelkesedés. Csak az a fránya test, amely már nem alkalmazkodik. Nézed tehetetlenül , mert nem tudsz segíteni rajta. Nem is tudod melyik is fáj jobban. Az, hogy tudod, hogy menni akar, de azt is tudod, hogy már soha többé nem fog visszatérni. Már nem fogod tudni megkérdezni, hogy az ő idejében, hogyan is volt. Úgy megy el, hogy igazán nem is tudod ő hogyan is élt. Mi lelkesítette is igazán. Ráncos kis kezét az ölében nyugtatja, mert ülni még jó. Akkor úgy érzi, hogy semmi baja nincs. És végre mesél. Mohón kapsz a pillanat után, hogy két kézzel megragadd, hogy átvégy valamit a múltjából, ami oly távolinak is tűnik. 1940- amikor még ő volt fiatal.10 éves kis szorgalmas kislány, akit a mezők szele nevelt.Szorgalmasan járt napszámba, amié

Volt egyszer , hol is nem volt, volt egy nagy család.Ahogy az lenni szokott. Anya, apa, gyerekek, no meg nagyapa nagymama.Éltek boldogan.Dolgoztak,nevettek sokat,hol együtt, hol külön külön.A gyermekek cseperedtek nőttek szépen, a fiúcskából daliás legény a kicsiny lányból pacsirtahangú szépség lett. Éltek boldogan a kis nádfedeles házukban, amikor is a fiú és a leány az édes szülejök elé álltak s emígyen szóltak. Édesapám édesanyám elmegyünk világgá, hogy megtaláljuk a boldogságunk. A szülők aggódtak,mondták ne menjenek, jó itt a biztonságban eléldegélnek itt, de bizony az ifjak hajthatatlanok maradtak. Na sütöttek nekik hamuba sült pogácsát és elindultak a nagy körtefánál megölték egymást a leány jobbra a fiú balra ment. Hát ahogy megy ,egy nagy tó partjához ért ahol egy kis halacska vergődött. Nézte a fiú,de bizony nem mert közelebb menni, hozzá, nem tudta, hogy mit tegyen vele.Nézi nézi, aztán nagy nehezen erőt merített és visszadobta. Ahogy vizet ért a halacska egyből megszólalt,

Sírva ébredt.Már sokadszorra egy ideje.Amióta meghalt a hozzá legközelebb álló személy, azóta, mintha kihúzták volna alóla a talajt.A hiány mint egy pótolhatatlan űr lebeg benne. A párkapcsolatai sem úgy alakulnak,ahogy ő szeretné.Egy ideje már csak nézi a másik nemet.Pedig a kezdetek biztatóak voltak. Azt mondták rá szép kisfiú. A lányok is kedvelték ő viszont félt tőlük. Mindig is tartózkodott , ha a szebbik nemmel kellett beszélni. Irigykedve nézte a nagy dumás csajozós osztálytársait, akiket szerettek a lányok és felnéztek rájuk a fiúk. Ő is ilyen akart lenni, de nem volt meg benne a bátorság.Kicsit érzékeny kicsit magának való volt- aki jól el játszott egyedül, aminek a szülők örültek, mert nincs vele gond-. A főiskola igen az volt az igazi.Ott magára talált.Ott sok barátja lett és amint elkezdett Dj-s kedni, akkor még a lányok is felfigyeltek rá. Igen végre felnéztek rá.Végre úgy érezte hogy VALAKI A lányokkal így könnyebb volt ismerkedni is, mert a félszegségét is cukinak talál

Evan egy igazi tehetség. Több nyelven beszél -nyelv ész , fordít.Ez volt minden vágya. Hogyan is kezdte?  Már a főiskolán érezte, hogy a nyelv közel áll hozzá. Ebben élte ki magát. Amikor fordított szeme csillogni kezdett , orrlyukai kitágultak, mint a versenylónak- más méreti is hasonlóak -barátnői szerint. Pl a sörénye... Igen. Tévút az informatika egyetem. A gépek. Na még azok amik érdeklik. Mint egy élő wikipedia amikor elkezd mesélni , mindenki szájtátva figyel. Hozzászólni igazán nincs mit és nem lehet, mert maga a szakmai tökély. A tanárai méltatják, ezen a területen még sokra viheti. Igen mondta neki Sheperd-bá félig ittasan össze cimbizve , neked vagy a nyelv vagy a gépek. Igen ő is egyet ért, bár a jó sör... az mindig jó. Ilyenkor nyitott felszabadult. Ha nem azt csinálja, amit szeret, akkor üres minden. És mi az amit szeret, a gépek, a fordítás és hát a pia. A brit kisváros kis pubjában napi vendég, de nemcsak ő. Már megszokott. Még díjja is van. A legrégebbi és legfiatalab

Ketyegés mely elhalkul. A kis szobában a délutáni napfény lefelé forduló sugarai söpörnek végig , az asztal finom porán megcsillanva és megállva a naplón amelybe ez az egy szó került. A tollforgató felnéz majd tekintete a távolba réved. Kiszállok az autóból a domb tetején. Elfordítom a kulcsot, a motor elcsendesedik a fények halványabban jelzik, hogy még az élet nem állt meg teljesen. Kiszállok , és hanyag mozdulattal becsapom az ajtót. Benne hagyva a kulcsot is és elindulok.Minek vigyem magammal, úgy sem sokáig leszek már itt, meg kinek kellene ez a vén csotrogány.Kilépek, igyekszem ,  már várnak.Zaj nyüzsgés forgatag, az emberek jönnek, mennek közömbösek. Ismered őket? Dehogy. Egyik olyan mint a másik.Ha megállnál segítséget kérni megállna? Talán rád sem néznek.Megy mindenki a forgatagban. Egy pillanatra rájuk vetül a tekintet de megyek is tovább. Olyan furcsa ez az egész.A szememmel keresek,de még nem találom  amiért jöttem. Milyen egyedi ez az épület. Mint egy áttetsző plasztik fé