Az üzletember- A sikeres üzletember nem minden téren sikeres- mi legjobb megoldás az egyensúlyra?

Hogyan is indult ez a nagyhangú magát nagynak gondoló ember? Úgy mint más.Sosem volt egy nagy tálentum,de az üzlethez ahhoz értett. Az emberekkel nehezen jött ki, igazán sohasem tűrt meg maga mellett senkit. Látszólag nagy dumás magabiztos, sok embert ismerőnek tűnt, de amikor egy lány közelébe került, akkor bizony elvesztette a fonalat.Pedig beszélőkéje az volt. Amikor a határon a ki dumálta magát a határőrnél és közben a kocsi ülése alatt volt a csempész cucc.Pedig átnézték a gépet akkoriban rendesen.Vagy amikor megfenyegették és megjelentek az erőteljes akcentussal beszélő nagydarab "barátai" és beültek egy kávéra, a kis városka kis kocsmájába, egyből híre ment.Nem is abajgatták többet. A pénz az jött ahogy kell. Már korán megtanulta, hogy a munkát hogyan fogja meg és hogy álljon hozzá úgy, hogy ne dolgozza halálra magát, de a haszna is meglegyen.A családjával közben el volt. A szülei szétmentek a kapcsolata csak a két édes testvérével volt olyan, amilyen.A többi mostohával inkább semmilyen. Igen mert az ellentmondást azt nehezen viselte.Megvannak a saját nézetei a dolgokról,kevés ember volt akire felnézett ,de azoknak itta a szavait. Azt szerette igazán , ha dicsérték az ügyességét.-Magyarul istenítették.- Ezt várta el a lányoktól is, így lassan kikoptak mellőle. Persze olyanba szeretett bele akivel soha nem alakulhatott semmi, mert mindig kereste a tökéletes pillanatot, soha nem tanulta meg azt, hogy minden pillanat tökéletes lehet, mert te teszed azzá.De milyen érdekes az üzletben ez ment. A mentora akire felnézett tőle kapta az indulást, no meg a nagy szerelmétől, akinek soha nem merte megvallani az érzéseit- pedig őt tényleg szerette és mindent megtett érte.A kölcsönt amit tőle kapott a visszafizetését  úgy és akkora időzítette , amikor neki tényleg szüksége volt rá. S hányszor vigasztalta mikor szüksége volt rá.De a kezét soha nem kérte meg, így közben ő másé lett. Ezt talán soha nem heverte ki.Talán ezért sem bízott az emberekben mert mindenkiben csak azt látta, amit maga is vallott, hogy csak a hasznot lesik. Ezért sem tartott alkalmazottat. Mint mondta- Az alkalmazottban nem lehet megbízni.Így lassan magára utalva nőtt a vállalkozása, amíg annyi munkája nem lett, hogy a magánéletre már nem is kellett idő. Mint zseniális szervező minden percét beosztotta,de a pénzből soha nem lett elég. Aztán egyik karácsonykor bekopogott a hiányérzet, olyannyira, hogy ő, az állatgyűlölő, állatot vett magához a mesterien kialakított luxuslakásába- ami persze nincs a nevén, mint ahogy más sem, nehogy az adóhatóság gyanút fogjon- ő ezt csak bérli baráti alapon- szóval ebbe a desginolt tervezett lakásba vitte a két szerencsétlen házi kedvencet, akik addig maradtak, amíg az egyik a drága ülőgarnitúrán le nem tesztelte a körmeit- pedig ott volt a kaparófa is- és akkor menniük kellett. Ő pedig még többet dolgozott, mint mondta ez kellett. S közben észre sem vette,de lassan a kapcsolatai átmentek érdekkapcsolattá. Szerinte csak "minőségi" barátai vannak. Akikről javarészt a pénz az üzlet a fő téma. Na meg a nők.Természetesen csak elméleti szinten, mert szerinte a nő feladata a gyermeknevelés, az apa dolgozik. Igaz  példaként ezt látta, s nem élte meg az apával együtt játszom érzés fantasztikumát. Ennek eredménye az egyre nagyobb eltávolodás . Fel sem tűnt neki, hogy megbántja az embereket, mert egójában lassan csak két dolog maradt. Ő és a cég, vagy a cég és ő. Mint a gyermeke.
Jó ez így neki mint mondja, nekem nem is kell társ mert jól elvagyok...
Köszönöm a figyelmed.A blogom heti rendszerességgel frissül. Köszönöm, hogy megosztod, vagy van egy pozitív véleményed.Legyen csodás napod kedves olvasóm.