A legkisebb fiú útja- népies mese- a jótettet nem mindig úgy értékelik ahogy kell
Volt egyszer , hol is nem volt, volt egy nagy család.Ahogy az lenni szokott. Anya, apa, gyerekek, no meg nagyapa nagymama.Éltek boldogan.Dolgoztak,nevettek sokat,hol együtt, hol külön külön.A gyermekek cseperedtek nőttek szépen, a fiúcskából daliás legény a kicsiny lányból pacsirtahangú szépség lett. Éltek boldogan a kis nádfedeles házukban, amikor is a fiú és a leány az édes szülejök elé álltak s emígyen szóltak.
Édesapám édesanyám elmegyünk világgá, hogy megtaláljuk a boldogságunk. A szülők aggódtak,mondták ne menjenek, jó itt a biztonságban eléldegélnek itt, de bizony az ifjak hajthatatlanok maradtak. Na sütöttek nekik hamuba sült pogácsát és elindultak a nagy körtefánál megölték egymást a leány jobbra a fiú balra ment. Hát ahogy megy ,egy nagy tó partjához ért ahol egy kis halacska vergődött. Nézte a fiú,de bizony nem mert közelebb menni, hozzá, nem tudta, hogy mit tegyen vele.Nézi nézi, aztán nagy nehezen erőt merített és visszadobta. Ahogy vizet ért a halacska egyből megszólalt, ej hogy nem tudtál hamarabb visszadobni, majdnem megfulladtam miattad. Szegény fiú szomorúan ment tovább, ahogy ment hát találkozott egy égő csipkebokorral. jaj mit tegyen, jaj mit tegyen hát nagy üggyel bajjal levette bőrzekéjét és eloltotta a tüzet. Amint a tű elaludt, megszólalt a bokor. Na jó hogy végre észbe kaptál, hogy oltsd el a tüzet. Szegény fiú most már nagyon elkeseredetten ment tovább. Ahogy megy mendegél, hát bizony a figyelmetlensége miatt egy kiálló rönkben elesik úgy hogy lábra sem tud állni. Nagy fájdalmak közepette egy fához húzza magát és lepihen. Ahogy így fekszik egyszer csak egy kedves hang szól hozzá.Látom nagy szomorúság nyomja a lelkedet,de ne aggódj a jótettet nem mindig úgy értékelik ahogy kell, mert sokan csak a saját problémájuk nagyságával vannak elfoglalva és a lábad holnapra meggyógyul. Most aludj mert holnap hosszú utad lesz hazafelé. Ott már vár rád valami vagy valaki. Ezt már félálomba hallotta a fiúcska. Reggel frissen kipihenten ébredt kereste a fát, hogy megköszönje, de bizony sehol nem találta. Elindult hát visszafelé. Ahogy a bokorhoz ért az egyből megállította és addig el nem engedte, amíg jól nem lakatta finom csipkebogyóval, s még egy kis száraz fát is adott neki, hogy tüzet rakhasson, hogy ne legyen egyedül. Ment a fiú tovább boldogan ahogy a tavacskához ért, hallja ám hogy egy egy kedves hang szólítja. A halacska volt az .Látta milyen fáradt, ezért csettintett egyett s haljatok csodát egy repülő hal ugrott ki , a tóból . Ráparancsolt a halacska , hogy ezt a fiút odarepíted ahova a szüksége viszi azzal, vissza csobbant a vízzel, a fiút meg a repülőhal a hátára vette, és meg sem állt hazáig vele. Otthon már nagyon megörültek mert idős szüleje házát rendbe rakatta s nagybeteg nagypapájától elbúcsúzhatott. Ahogy szomorúan sétált az erdőben lehajtott fejjel, egyszer csak egy kedves kéz fogta meg kezét. Felnézett, s régi nagy szerelme állt vele szemben. Át ölellték egymást és ott helyben meg is kérte a kezét. Ma is élnek boldogan, ha meg nem halnak.
Édesapám édesanyám elmegyünk világgá, hogy megtaláljuk a boldogságunk. A szülők aggódtak,mondták ne menjenek, jó itt a biztonságban eléldegélnek itt, de bizony az ifjak hajthatatlanok maradtak. Na sütöttek nekik hamuba sült pogácsát és elindultak a nagy körtefánál megölték egymást a leány jobbra a fiú balra ment. Hát ahogy megy ,egy nagy tó partjához ért ahol egy kis halacska vergődött. Nézte a fiú,de bizony nem mert közelebb menni, hozzá, nem tudta, hogy mit tegyen vele.Nézi nézi, aztán nagy nehezen erőt merített és visszadobta. Ahogy vizet ért a halacska egyből megszólalt, ej hogy nem tudtál hamarabb visszadobni, majdnem megfulladtam miattad. Szegény fiú szomorúan ment tovább, ahogy ment hát találkozott egy égő csipkebokorral. jaj mit tegyen, jaj mit tegyen hát nagy üggyel bajjal levette bőrzekéjét és eloltotta a tüzet. Amint a tű elaludt, megszólalt a bokor. Na jó hogy végre észbe kaptál, hogy oltsd el a tüzet. Szegény fiú most már nagyon elkeseredetten ment tovább. Ahogy megy mendegél, hát bizony a figyelmetlensége miatt egy kiálló rönkben elesik úgy hogy lábra sem tud állni. Nagy fájdalmak közepette egy fához húzza magát és lepihen. Ahogy így fekszik egyszer csak egy kedves hang szól hozzá.Látom nagy szomorúság nyomja a lelkedet,de ne aggódj a jótettet nem mindig úgy értékelik ahogy kell, mert sokan csak a saját problémájuk nagyságával vannak elfoglalva és a lábad holnapra meggyógyul. Most aludj mert holnap hosszú utad lesz hazafelé. Ott már vár rád valami vagy valaki. Ezt már félálomba hallotta a fiúcska. Reggel frissen kipihenten ébredt kereste a fát, hogy megköszönje, de bizony sehol nem találta. Elindult hát visszafelé. Ahogy a bokorhoz ért az egyből megállította és addig el nem engedte, amíg jól nem lakatta finom csipkebogyóval, s még egy kis száraz fát is adott neki, hogy tüzet rakhasson, hogy ne legyen egyedül. Ment a fiú tovább boldogan ahogy a tavacskához ért, hallja ám hogy egy egy kedves hang szólítja. A halacska volt az .Látta milyen fáradt, ezért csettintett egyett s haljatok csodát egy repülő hal ugrott ki , a tóból . Ráparancsolt a halacska , hogy ezt a fiút odarepíted ahova a szüksége viszi azzal, vissza csobbant a vízzel, a fiút meg a repülőhal a hátára vette, és meg sem állt hazáig vele. Otthon már nagyon megörültek mert idős szüleje házát rendbe rakatta s nagybeteg nagypapájától elbúcsúzhatott. Ahogy szomorúan sétált az erdőben lehajtott fejjel, egyszer csak egy kedves kéz fogta meg kezét. Felnézett, s régi nagy szerelme állt vele szemben. Át ölellték egymást és ott helyben meg is kérte a kezét. Ma is élnek boldogan, ha meg nem halnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése