Hogyan lépjem túl- azt mondják örökké nem eshet

Minden változik a fájdalom ugye nem örök.Amikor úgy érzed semmi nem változik.Amikor a probléma azt érzed bekebelez, és nincs már több erőd, hogy a mindíg újraépülő falakat ledöntsd. Honnan meríthetsz erőt a magány legyőzésére. Azt mondják az okosok, a hit az segít.Próbálok, bár oly nehéz időnként. Mintha hegyeket kellene arrébb vinned kávéskanállal.Szinte sötétben tapogatózom.Érzem a felhalmozódott, düh szomorúság, reménytelenség és bizakodás meretteljes elegyét.Küzdök, hogy ne vehesse át a kedvem.
Küzdök mert létezhetem.
Küzdök mert bizakodom.
Küzdök, míg meg nem
halom.
Adj reményt, adj hitet nagy mindenség.
Eröd szálljon belém.
Nagy hit kell most nekem,hogy életem előre
s ne hátra vigyen.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hybrid- éld meg az álmaid, vagy álmodd meg az életed

Ketyegés mely elhalkul. A kis szobában a délutáni napfény lefelé forduló sugarai söpörnek végig , az asztal finom porán megcsillanva és megállva a naplón amelybe ez az egy szó került. A tollforgató felnéz majd tekintete a távolba réved. Kiszállok az autóból a domb tetején. Elfordítom a kulcsot, a motor elcsendesedik a fények halványabban jelzik, hogy még az élet nem állt meg teljesen. Kiszállok , és hanyag mozdulattal becsapom az ajtót. Benne hagyva a kulcsot is és elindulok.Minek vigyem magammal, úgy sem sokáig leszek már itt, meg kinek kellene ez a vén csotrogány.Kilépek, igyekszem ,  már várnak.Zaj nyüzsgés forgatag, az emberek jönnek, mennek közömbösek. Ismered őket? Dehogy. Egyik olyan mint a másik.Ha megállnál segítséget kérni megállna? Talán rád sem néznek.Megy mindenki a forgatagban. Egy pillanatra rájuk vetül a tekintet de megyek is tovább. Olyan furcsa ez az egész.A szememmel keresek,de még nem találom  amiért jöttem. Milyen egyedi ez az épület. Mint egy áttetsző plasztik fé
További információk

Végszó- egyszer mindennek vége lesz-de csak egy szemszögből

Hogy szerettem ott lenni.Nyaranta olvasva a nyugágyban a Egri csillagokat, s a hős szerepébe bújni a hatalmas zöld fedeles tornácon, télen pedig a havas töltésen sétálni és ereszkedni. Nagyikám kezei alatt a sparheton kis bodagot sütni, vagy fát rakni s favágás közben - megsérülni- mert rossz helyen volt a balta én meg a rossz végén..Vagy a két balláball az ágyáson mindent kitaposva végigmenni , hogy utána együtt csépeljük a paszulyt, s nagyiék, dicsérjenek apáék előtt , hogy milyen ügyes is az unoka. Vagy szögedre utazni vonattal a régi traktorhangú lehel hűtős kis hűvös parasztházhoz. Vagy a gangos Klauzál téri  keresztékhez, ahol mindig vágyam volt, hogy kapok egy csodás kis fém Rába kamiont. Vagy az első Merci 190 2.3 matboxom-amire én gyűjtöttem a pénzt, és vettük meg együtt.S a sok történet, a színek a szagok. Ahogy ápoltak mikor beteg voltam, s inhaláltam pelenkával a fejemen a legendás diapulmonos vizet. Azok az igazi fűszagú menta teák,am
További információk

Egy életre szóló döntés- az ember életét döntései alakítják de milyen visszás, a döntéseit pedig az ember

Fogja a kis kezét, könnyes szemén keresztül alig látja ennek a vidám nagy embernek a betegség által meggyötört testét.Mennyi fájdalmat kellett is elviselnie, s tette mindezt kis félmosollyal. Pedig a kór már annyira elhatalmasodott rajta, hogy mozogni is alig bírt. Pedig mennyit mentek együtt az öreg Mercivel. Igen tudta ő a csillagokat is lehozta volna neki. És szerette nagyon. Már ezelőtt öt évvel is tervezték, hogy együtt mennek ki külföldre. Mindent elterveztek, mi és hogyan lesz, de aztán közbejöttek dolgok ő ment , a fiú maradt. Így telt elegy év mire rádöbbent mindkettő hogy ő az igazi és próbálják meg újra. Újra elindult a tervezgetés az öröm. Találkoztak és egyre biztosabban rajzolódott ki a szebb jövő.Meglett a közös fészek, a munkahely amivel az országot járhatták minden, amikor a fekete rém torkon szúrta. Előbb a hangja ment el, az orvosok sem tudták mitől, de ebből kigyógyult. Aztán a test adta meg magát apránként. Nem hitt az orvosokban, pláne amióta a nagymamája egy műhi
További információk