Zempléni csoda- vagy zempléni óda

Az habzsoló színek hűvös öszi szele, amelyben ónos félhomály öleli körül a tájat.
A város lüktetése után megdöbbentő a csend és nyugalom.
Más a ritmus. Oyan emberinek érzem.
A halk dombok között , néma fák.  Csak a szél susog.
Az állatok is elrejtőztek valami távoli meleg oduba.
Finoman ropognak a múlt falevelei  lépteim alatt.
Az út szürke folyama kanyarog tova, egy-két jármű mászkál csak, mint elkésett méh.
RáCsodálkozva - Nézd, a kutyás vándor!
A kihalt focipályák tátogó kapui leesett állal emlékeznek a nyári gyermekzsivajra.
Bizakodva várják az elkövetkezőt.
A szőlő dűlők is üresek már.Tartalmuk dongó hordókban érlelődik. Mustból, borrá.
 Hallgatom az elhivatottságot és szeretetet ahogy művelőjük mesél róla.Az öregedő kezekből átjut az ősi erő bár már fogni  nehezebben tud, de a tűz lobogása még a régi.
A dombokat lassan fátyolként borítja az esti félhomály.
Az ég szinpadára becsúszik egy-két felhő, s mint egy  konferanszié zárja a napot.S a végső fények után mely mint egy fekvő óriáspulikutya, még körsziluettet rajzol utojára a hegyekből.
Függöny.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hybrid- éld meg az álmaid, vagy álmodd meg az életed

Ketyegés mely elhalkul. A kis szobában a délutáni napfény lefelé forduló sugarai söpörnek végig , az asztal finom porán megcsillanva és megállva a naplón amelybe ez az egy szó került. A tollforgató felnéz majd tekintete a távolba réved. Kiszállok az autóból a domb tetején. Elfordítom a kulcsot, a motor elcsendesedik a fények halványabban jelzik, hogy még az élet nem állt meg teljesen. Kiszállok , és hanyag mozdulattal becsapom az ajtót. Benne hagyva a kulcsot is és elindulok.Minek vigyem magammal, úgy sem sokáig leszek már itt, meg kinek kellene ez a vén csotrogány.Kilépek, igyekszem ,  már várnak.Zaj nyüzsgés forgatag, az emberek jönnek, mennek közömbösek. Ismered őket? Dehogy. Egyik olyan mint a másik.Ha megállnál segítséget kérni megállna? Talán rád sem néznek.Megy mindenki a forgatagban. Egy pillanatra rájuk vetül a tekintet de megyek is tovább. Olyan furcsa ez az egész.A szememmel keresek,de még nem találom  amiért jöttem. Milyen egyedi ez az épület. Mint egy áttetsző plasztik fé
További információk

Végszó- egyszer mindennek vége lesz-de csak egy szemszögből

Hogy szerettem ott lenni.Nyaranta olvasva a nyugágyban a Egri csillagokat, s a hős szerepébe bújni a hatalmas zöld fedeles tornácon, télen pedig a havas töltésen sétálni és ereszkedni. Nagyikám kezei alatt a sparheton kis bodagot sütni, vagy fát rakni s favágás közben - megsérülni- mert rossz helyen volt a balta én meg a rossz végén..Vagy a két balláball az ágyáson mindent kitaposva végigmenni , hogy utána együtt csépeljük a paszulyt, s nagyiék, dicsérjenek apáék előtt , hogy milyen ügyes is az unoka. Vagy szögedre utazni vonattal a régi traktorhangú lehel hűtős kis hűvös parasztházhoz. Vagy a gangos Klauzál téri  keresztékhez, ahol mindig vágyam volt, hogy kapok egy csodás kis fém Rába kamiont. Vagy az első Merci 190 2.3 matboxom-amire én gyűjtöttem a pénzt, és vettük meg együtt.S a sok történet, a színek a szagok. Ahogy ápoltak mikor beteg voltam, s inhaláltam pelenkával a fejemen a legendás diapulmonos vizet. Azok az igazi fűszagú menta teák,am
További információk

Egy életre szóló döntés- az ember életét döntései alakítják de milyen visszás, a döntéseit pedig az ember

Fogja a kis kezét, könnyes szemén keresztül alig látja ennek a vidám nagy embernek a betegség által meggyötört testét.Mennyi fájdalmat kellett is elviselnie, s tette mindezt kis félmosollyal. Pedig a kór már annyira elhatalmasodott rajta, hogy mozogni is alig bírt. Pedig mennyit mentek együtt az öreg Mercivel. Igen tudta ő a csillagokat is lehozta volna neki. És szerette nagyon. Már ezelőtt öt évvel is tervezték, hogy együtt mennek ki külföldre. Mindent elterveztek, mi és hogyan lesz, de aztán közbejöttek dolgok ő ment , a fiú maradt. Így telt elegy év mire rádöbbent mindkettő hogy ő az igazi és próbálják meg újra. Újra elindult a tervezgetés az öröm. Találkoztak és egyre biztosabban rajzolódott ki a szebb jövő.Meglett a közös fészek, a munkahely amivel az országot járhatták minden, amikor a fekete rém torkon szúrta. Előbb a hangja ment el, az orvosok sem tudták mitől, de ebből kigyógyult. Aztán a test adta meg magát apránként. Nem hitt az orvosokban, pláne amióta a nagymamája egy műhi
További információk