Hybrid- éld meg az álmaid, vagy álmodd meg az életed
Ketyegés mely elhalkul. A kis szobában a délutáni napfény lefelé forduló sugarai söpörnek végig , az asztal finom porán megcsillanva és megállva a naplón amelybe ez az egy szó került. A tollforgató felnéz majd tekintete a távolba réved.
Kiszállok az autóból a domb tetején. Elfordítom a kulcsot, a motor elcsendesedik a fények halványabban jelzik, hogy még az élet nem állt meg teljesen. Kiszállok , és hanyag mozdulattal becsapom az ajtót. Benne hagyva a kulcsot is és elindulok.Minek vigyem magammal, úgy sem sokáig leszek már itt, meg kinek kellene ez a vén csotrogány.Kilépek, igyekszem , már várnak.Zaj nyüzsgés forgatag, az emberek jönnek, mennek közömbösek. Ismered őket? Dehogy. Egyik olyan mint a másik.Ha megállnál segítséget kérni megállna? Talán rád sem néznek.Megy mindenki a forgatagban. Egy pillanatra rájuk vetül a tekintet de megyek is tovább. Olyan furcsa ez az egész.A szememmel keresek,de még nem találom amiért jöttem. Milyen egyedi ez az épület. Mint egy áttetsző plasztik félgömb fagylalt benne sok apró kis méhsejt szerű kalitkával.Azokban kis fehér asztalok rajta monitorral, előtte szék. A fények halványak. Valami irodaféle lehet.. Most először járok itt. Mi ez?
Megrezzen a csuklómon az okos óra igen mindjárt ott leszek. Valami egyedi olyan kútgyűrűs épület elé kell mennem. Igen az egy kis domb tetején áll, mintha már láttam volna ezt is .Rajta reklám feliratok? Marmon? nem ismerem. Pedig minden olyan mintha már láttam volna. Szaporázom lépteim.Végre. Ott áll egy sötét alak, megérzi jöttöm.Megfordul. Arca sötét, gondterhelt. -Megjöttél? - Bólint- Ideje volt már - mondja, miközben zavartan babrálja az óráját.Nem tudom mi van velem- mondja gondterhelten- elindul,de hirtelen megtorpan egy pillanatra-megrázza a fejét, mintha rosszul látna és de aztán továbbmegy, int. hogy kövessem- közben ennyit mormol maga elé- Mary-en . A bódék körül kerülgetjük az embereket amikor egy göndör hajú fiatal vidám nő ugrik elénk megragadja a kezünket és boldogan rázza.-De örülök , hogy látlak bennetek. Mary-en Szerbusz, jön a megdöbbent köszönés. Én is örülök- be sem fejezheti, mert szavába vágva hadarni kezd. -Jaj segítened kell tudod, beszéltünk róla. A fekete kalap hevesen bólogatni kezd.-Persze segítek,de nem itt. Megragadja a kezét és int hogy kövessem. Szinte szaladunk a sötétedő kiállított bodegák között, amikor egy kivilágított kis térre érkezünk ahol végre csend és nyugalom fogad.Itt megáll és előveszi a telefonját majd tárcsáz. Egy pillanatra kicsöng majd egy komoly férfihang veszi fel.Ide hallom a mély tónusát igen Jack?- Ráérsz most?-Neked mindig!- válaszol a telefon- de ebbe már némi mosoly is vegyül egy bizonytalan viszont mosoly jelenik meg egy pillanatra a kalaposon, de el is foszlik , ahogy folytatja. Tudod ígérted a segítséget. Itt a pillanat. Emlékszel Maryre? Említettem már neked, na szóval szerintem ő alkalmas lenne a feladatra. Kis csend a vonal túloldalán , majd egy komoly Rendben válasz érkezik.-ok. És ránéz a göndörre, mosolyog -Szóval? Szóval elintézve. Mary a nyakába ugrik puszit ad.Majd int egyet és távozik.
Menjünk. Néz rám,de már mosolyogva. A magasvasúthoz érünk pont előttünk megy ki a szerelvény.Egy hevesen integető alak alakot látunk- anyám az- nézd meg apád, már vár és... a többi a vonattal együtt a távolba vész.
A fekete kalapos kérdően rám néz majd tekintete a vörös sárgás téglafalon lévő zöld táblára téved. ShamRed 12.
16.50 Shamred mondja dadogva s enyhe rémülettel néz rám majd karon ragad és el kezd húzni lefelé.
Szinte repülünk. Az állomás peronján a tetők alatt egy vékony szürke kabátos elegáns idős úr ül. Elé érünk. Feláll, majd hirtelen átölel előbb egyikünket, majd másikunkat.-Köszönöm mondja mosolyogva. Elindulunk és lassú léptekkel haladunk vissza együtt az épületek között.
Milyen furcsák az emberek. Mintha... igen, most döbbenek rá. Ez mind ugyan az az arc, csak más ruhában más kiadásban, lányban gyerekben, kicsiben felnőttben.Lehajtom a fejemet , egy pillanatra behunyom a szemem és a könyv van előttem a napló becsukva rajta ezüst betűkkel méltóságteljesen csillogva a borítón Hybrid. Kopogás majd ajtónyitás és apám néz be mosolyogva.Mehetünk révedten nézek rá s pislogni kezdek - a fején a fekete kalap..
Köszönöm a figyelmed.A blogom heti rendszerességgel frissül. Köszönöm, hogy megosztod, vagy van egy pozitív véleményed.Legyen csodás napod kedves olvasóm.
Kiszállok az autóból a domb tetején. Elfordítom a kulcsot, a motor elcsendesedik a fények halványabban jelzik, hogy még az élet nem állt meg teljesen. Kiszállok , és hanyag mozdulattal becsapom az ajtót. Benne hagyva a kulcsot is és elindulok.Minek vigyem magammal, úgy sem sokáig leszek már itt, meg kinek kellene ez a vén csotrogány.Kilépek, igyekszem , már várnak.Zaj nyüzsgés forgatag, az emberek jönnek, mennek közömbösek. Ismered őket? Dehogy. Egyik olyan mint a másik.Ha megállnál segítséget kérni megállna? Talán rád sem néznek.Megy mindenki a forgatagban. Egy pillanatra rájuk vetül a tekintet de megyek is tovább. Olyan furcsa ez az egész.A szememmel keresek,de még nem találom amiért jöttem. Milyen egyedi ez az épület. Mint egy áttetsző plasztik félgömb fagylalt benne sok apró kis méhsejt szerű kalitkával.Azokban kis fehér asztalok rajta monitorral, előtte szék. A fények halványak. Valami irodaféle lehet.. Most először járok itt. Mi ez?
Megrezzen a csuklómon az okos óra igen mindjárt ott leszek. Valami egyedi olyan kútgyűrűs épület elé kell mennem. Igen az egy kis domb tetején áll, mintha már láttam volna ezt is .Rajta reklám feliratok? Marmon? nem ismerem. Pedig minden olyan mintha már láttam volna. Szaporázom lépteim.Végre. Ott áll egy sötét alak, megérzi jöttöm.Megfordul. Arca sötét, gondterhelt. -Megjöttél? - Bólint- Ideje volt már - mondja, miközben zavartan babrálja az óráját.Nem tudom mi van velem- mondja gondterhelten- elindul,de hirtelen megtorpan egy pillanatra-megrázza a fejét, mintha rosszul látna és de aztán továbbmegy, int. hogy kövessem- közben ennyit mormol maga elé- Mary-en . A bódék körül kerülgetjük az embereket amikor egy göndör hajú fiatal vidám nő ugrik elénk megragadja a kezünket és boldogan rázza.-De örülök , hogy látlak bennetek. Mary-en Szerbusz, jön a megdöbbent köszönés. Én is örülök- be sem fejezheti, mert szavába vágva hadarni kezd. -Jaj segítened kell tudod, beszéltünk róla. A fekete kalap hevesen bólogatni kezd.-Persze segítek,de nem itt. Megragadja a kezét és int hogy kövessem. Szinte szaladunk a sötétedő kiállított bodegák között, amikor egy kivilágított kis térre érkezünk ahol végre csend és nyugalom fogad.Itt megáll és előveszi a telefonját majd tárcsáz. Egy pillanatra kicsöng majd egy komoly férfihang veszi fel.Ide hallom a mély tónusát igen Jack?- Ráérsz most?-Neked mindig!- válaszol a telefon- de ebbe már némi mosoly is vegyül egy bizonytalan viszont mosoly jelenik meg egy pillanatra a kalaposon, de el is foszlik , ahogy folytatja. Tudod ígérted a segítséget. Itt a pillanat. Emlékszel Maryre? Említettem már neked, na szóval szerintem ő alkalmas lenne a feladatra. Kis csend a vonal túloldalán , majd egy komoly Rendben válasz érkezik.-ok. És ránéz a göndörre, mosolyog -Szóval? Szóval elintézve. Mary a nyakába ugrik puszit ad.Majd int egyet és távozik.
Menjünk. Néz rám,de már mosolyogva. A magasvasúthoz érünk pont előttünk megy ki a szerelvény.Egy hevesen integető alak alakot látunk- anyám az- nézd meg apád, már vár és... a többi a vonattal együtt a távolba vész.
A fekete kalapos kérdően rám néz majd tekintete a vörös sárgás téglafalon lévő zöld táblára téved. ShamRed 12.
16.50 Shamred mondja dadogva s enyhe rémülettel néz rám majd karon ragad és el kezd húzni lefelé.
Szinte repülünk. Az állomás peronján a tetők alatt egy vékony szürke kabátos elegáns idős úr ül. Elé érünk. Feláll, majd hirtelen átölel előbb egyikünket, majd másikunkat.-Köszönöm mondja mosolyogva. Elindulunk és lassú léptekkel haladunk vissza együtt az épületek között.
Milyen furcsák az emberek. Mintha... igen, most döbbenek rá. Ez mind ugyan az az arc, csak más ruhában más kiadásban, lányban gyerekben, kicsiben felnőttben.Lehajtom a fejemet , egy pillanatra behunyom a szemem és a könyv van előttem a napló becsukva rajta ezüst betűkkel méltóságteljesen csillogva a borítón Hybrid. Kopogás majd ajtónyitás és apám néz be mosolyogva.Mehetünk révedten nézek rá s pislogni kezdek - a fején a fekete kalap..
Köszönöm a figyelmed.A blogom heti rendszerességgel frissül. Köszönöm, hogy megosztod, vagy van egy pozitív véleményed.Legyen csodás napod kedves olvasóm.
Köszönöm, hogy olvasod. Ha neked is hasonló érzéseid vannak, oszd meg velem.
VálaszTörlés