- Magány- avagy a hiány motivált ember harca a kapcsolatért-megküzdési technika a démonainkkal
Sírva ébredt.Már sokadszorra egy ideje.Amióta meghalt a hozzá legközelebb álló személy, azóta, mintha kihúzták volna alóla a talajt.A hiány mint egy pótolhatatlan űr lebeg benne. A párkapcsolatai sem úgy alakulnak,ahogy ő szeretné.Egy ideje már csak nézi a másik nemet.Pedig a kezdetek biztatóak voltak.
Azt mondták rá szép kisfiú. A lányok is kedvelték ő viszont félt tőlük. Mindig is tartózkodott , ha a szebbik nemmel kellett beszélni. Irigykedve nézte a nagy dumás csajozós osztálytársait, akiket szerettek a lányok és felnéztek rájuk a fiúk. Ő is ilyen akart lenni, de nem volt meg benne a bátorság.Kicsit érzékeny kicsit magának való volt- aki jól el játszott egyedül, aminek a szülők örültek, mert nincs vele gond-. A főiskola igen az volt az igazi.Ott magára talált.Ott sok barátja lett és amint elkezdett Dj-s kedni, akkor még a lányok is felfigyeltek rá. Igen végre felnéztek rá.Végre úgy érezte hogy VALAKI A lányokkal így könnyebb volt ismerkedni is, mert a félszegségét is cukinak találták. Jöttek mentek a párok, ő élvezte is ahogy kell, de szerelmes lett és rájött, hogy az nem megy, hogy mással is legyen, mint azok a laza haverok.Pedig úgy könnyebb lett volna minden.Mennyi boldog elképzelés is hullott a süllyesztőbe, amikor is kiderült,hogy ő csak másodhegedűs, pedig megtanult még táncolni is miatta.Érzékeny lelke nehezen dolgozta fel az ilyen fájdalmakat. Amikor kicsi volt és sérelmek érték,akkor a gazdag képzeletvilágának a bugyraiba merült. Ott ő volt a hős, ott ő volt a megoldó, a megmentő ember. Ott könnyebb volt minden. Ebből mára kinőtt. Így jobb híján bulizott, bár ez nem segített, így elkezdett sportolni. Ez könnyített a terheken. Nyaranta, ha rossz érte, felpattant a kerékpárjára és kilómétereket csavargott álmodozva. Ezek feltöltötték.Olyankor újra visszatért a hite.A kommunikációval, az érzelmei kifejezésével általában is gondjai voltak. Otthon nem látta hogyan kell ezt csinálni. Ez a szüleinek sem ment jól, de ők ezt így fogadták el.Neki ez soha nem ment. Mindig is volt egy hiányérzete, amit soha nem tudott ez betölteni. Hogy mikor volt boldog? Amikor túrázott, vagy amikor a Dj pult mögött állt.Akkor érezte, hogy minden teljes. Továbblépni nem mert soha, mert sem kitartása, sem önbizalma nem volt hozzá. Otthonról is egy házasságon keresztül menekült ki. Itt látta meg, milyen is az igazi támogató szeretet. Érzékeny lelkével és technika hiányában az itteni konfliktusokat sem tudta megoldani. Válás lett a vége, az utána jövő kapcsolatának meg a dacos elmenekülés adta meg a kegyelemdöfést. 30 évesen a fotózásba menekült, ami végre célt adott neki és megtanulta a kitartást. Belemenekült és észre sem vette, de lerepült 10 év amiben nem lett család.40 évesen itt áll minden nélkül, egy nagy hiánnyal a szívében. S mi a legfurcsább, ahogy körbenéz, rengeteg hasonló embert lát mint ő, pedig ennyi lehetőség soha nem volt a kapcsolatteremtésre mint most.Keres és nyit, de rádöbbent , hogy még nagyobb a félsz, mint eddig hitte.
Mit tegyen? Amikor már nap mint nap ezzel álmodik. Megálmodta ezt is.Az írás a non-verbatív sírás.
És igen visszanyúlás, oda amihez ért a zenéhez, a sporthoz és végre szembenézni a félelmekkel úgy egyenesen, kihúzott háttal, mert menni kell , élni kell, mert a boldogság megélésére, mások segítésére és magunk kiteljesedésére születtünk.
Azt mondták rá szép kisfiú. A lányok is kedvelték ő viszont félt tőlük. Mindig is tartózkodott , ha a szebbik nemmel kellett beszélni. Irigykedve nézte a nagy dumás csajozós osztálytársait, akiket szerettek a lányok és felnéztek rájuk a fiúk. Ő is ilyen akart lenni, de nem volt meg benne a bátorság.Kicsit érzékeny kicsit magának való volt- aki jól el játszott egyedül, aminek a szülők örültek, mert nincs vele gond-. A főiskola igen az volt az igazi.Ott magára talált.Ott sok barátja lett és amint elkezdett Dj-s kedni, akkor még a lányok is felfigyeltek rá. Igen végre felnéztek rá.Végre úgy érezte hogy VALAKI A lányokkal így könnyebb volt ismerkedni is, mert a félszegségét is cukinak találták. Jöttek mentek a párok, ő élvezte is ahogy kell, de szerelmes lett és rájött, hogy az nem megy, hogy mással is legyen, mint azok a laza haverok.Pedig úgy könnyebb lett volna minden.Mennyi boldog elképzelés is hullott a süllyesztőbe, amikor is kiderült,hogy ő csak másodhegedűs, pedig megtanult még táncolni is miatta.Érzékeny lelke nehezen dolgozta fel az ilyen fájdalmakat. Amikor kicsi volt és sérelmek érték,akkor a gazdag képzeletvilágának a bugyraiba merült. Ott ő volt a hős, ott ő volt a megoldó, a megmentő ember. Ott könnyebb volt minden. Ebből mára kinőtt. Így jobb híján bulizott, bár ez nem segített, így elkezdett sportolni. Ez könnyített a terheken. Nyaranta, ha rossz érte, felpattant a kerékpárjára és kilómétereket csavargott álmodozva. Ezek feltöltötték.Olyankor újra visszatért a hite.A kommunikációval, az érzelmei kifejezésével általában is gondjai voltak. Otthon nem látta hogyan kell ezt csinálni. Ez a szüleinek sem ment jól, de ők ezt így fogadták el.Neki ez soha nem ment. Mindig is volt egy hiányérzete, amit soha nem tudott ez betölteni. Hogy mikor volt boldog? Amikor túrázott, vagy amikor a Dj pult mögött állt.Akkor érezte, hogy minden teljes. Továbblépni nem mert soha, mert sem kitartása, sem önbizalma nem volt hozzá. Otthonról is egy házasságon keresztül menekült ki. Itt látta meg, milyen is az igazi támogató szeretet. Érzékeny lelkével és technika hiányában az itteni konfliktusokat sem tudta megoldani. Válás lett a vége, az utána jövő kapcsolatának meg a dacos elmenekülés adta meg a kegyelemdöfést. 30 évesen a fotózásba menekült, ami végre célt adott neki és megtanulta a kitartást. Belemenekült és észre sem vette, de lerepült 10 év amiben nem lett család.40 évesen itt áll minden nélkül, egy nagy hiánnyal a szívében. S mi a legfurcsább, ahogy körbenéz, rengeteg hasonló embert lát mint ő, pedig ennyi lehetőség soha nem volt a kapcsolatteremtésre mint most.Keres és nyit, de rádöbbent , hogy még nagyobb a félsz, mint eddig hitte.
Mit tegyen? Amikor már nap mint nap ezzel álmodik. Megálmodta ezt is.Az írás a non-verbatív sírás.
És igen visszanyúlás, oda amihez ért a zenéhez, a sporthoz és végre szembenézni a félelmekkel úgy egyenesen, kihúzott háttal, mert menni kell , élni kell, mert a boldogság megélésére, mások segítésére és magunk kiteljesedésére születtünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése