Mértéktelen érték vagy értéktelen mérték?

Értékeled-e vajon amit az életed adott? Vagy dölyfös önelégültséggel az hangoztatod, ez a te érdemed.Persze, persze, igen tudjuk.Ez tud átfordulni, nagy meglepetésbe.Fekszel párod mellett.Lehet tele van vele vala az egész hócipőd.Haraggal és elégedetlenséggel az egész világ iránt.Ilyenkor szoktál arra emlékezni milyen volt? Ahogy remegő gyomorral vártad,hogy jöjjön Ő.Hogy megfoghasd  a kezét.Hogy beleszagolj a hajába és érezd azt,hogy soha nem engeded el..
Dehogy. Az elmult idők gondjai sárbatiporták a jót.Igen lehet akkor rosszul döntöttél.De a büszkeségeden és a sértett önérzeteden felül tudsz kerekedni?Tükrödbe nézve őszintén és elfogulatlanul tudjátok mondani, hogy nem rajtunk múlt, mi mindent megtettünk..
Mikorra érik meg az ember, hogy a média által idealizált társkapcsolatot felérje?
Jódógában soha. Az ember sajnos olyan, ha valamit könnyen kap, azt soha nem becsüli meg.
Mert az eredményekhez idő és kitartó munka kell.A kitartó munkához, szeresd, amit teszel.
Innen ered az alfája és az omegája.Nem kell ide csúcs bölcsesség, sok tudós.
Józan paraszti logika, tett és hit.
Sajnos ebből a többség ma már hiányzik.
A jövő techszagú bitbűvöletében tűnik el az EMBER?
Talán van még remény..Fájdalmas ára lessz..


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hybrid- éld meg az álmaid, vagy álmodd meg az életed

Ketyegés mely elhalkul. A kis szobában a délutáni napfény lefelé forduló sugarai söpörnek végig , az asztal finom porán megcsillanva és megállva a naplón amelybe ez az egy szó került. A tollforgató felnéz majd tekintete a távolba réved. Kiszállok az autóból a domb tetején. Elfordítom a kulcsot, a motor elcsendesedik a fények halványabban jelzik, hogy még az élet nem állt meg teljesen. Kiszállok , és hanyag mozdulattal becsapom az ajtót. Benne hagyva a kulcsot is és elindulok.Minek vigyem magammal, úgy sem sokáig leszek már itt, meg kinek kellene ez a vén csotrogány.Kilépek, igyekszem ,  már várnak.Zaj nyüzsgés forgatag, az emberek jönnek, mennek közömbösek. Ismered őket? Dehogy. Egyik olyan mint a másik.Ha megállnál segítséget kérni megállna? Talán rád sem néznek.Megy mindenki a forgatagban. Egy pillanatra rájuk vetül a tekintet de megyek is tovább. Olyan furcsa ez az egész.A szememmel keresek,de még nem találom  amiért jöttem. Milyen egyedi ez az épület. Mint egy áttetsző plasztik fé
További információk

Végszó- egyszer mindennek vége lesz-de csak egy szemszögből

Hogy szerettem ott lenni.Nyaranta olvasva a nyugágyban a Egri csillagokat, s a hős szerepébe bújni a hatalmas zöld fedeles tornácon, télen pedig a havas töltésen sétálni és ereszkedni. Nagyikám kezei alatt a sparheton kis bodagot sütni, vagy fát rakni s favágás közben - megsérülni- mert rossz helyen volt a balta én meg a rossz végén..Vagy a két balláball az ágyáson mindent kitaposva végigmenni , hogy utána együtt csépeljük a paszulyt, s nagyiék, dicsérjenek apáék előtt , hogy milyen ügyes is az unoka. Vagy szögedre utazni vonattal a régi traktorhangú lehel hűtős kis hűvös parasztházhoz. Vagy a gangos Klauzál téri  keresztékhez, ahol mindig vágyam volt, hogy kapok egy csodás kis fém Rába kamiont. Vagy az első Merci 190 2.3 matboxom-amire én gyűjtöttem a pénzt, és vettük meg együtt.S a sok történet, a színek a szagok. Ahogy ápoltak mikor beteg voltam, s inhaláltam pelenkával a fejemen a legendás diapulmonos vizet. Azok az igazi fűszagú menta teák,am
További információk

Egy életre szóló döntés- az ember életét döntései alakítják de milyen visszás, a döntéseit pedig az ember

Fogja a kis kezét, könnyes szemén keresztül alig látja ennek a vidám nagy embernek a betegség által meggyötört testét.Mennyi fájdalmat kellett is elviselnie, s tette mindezt kis félmosollyal. Pedig a kór már annyira elhatalmasodott rajta, hogy mozogni is alig bírt. Pedig mennyit mentek együtt az öreg Mercivel. Igen tudta ő a csillagokat is lehozta volna neki. És szerette nagyon. Már ezelőtt öt évvel is tervezték, hogy együtt mennek ki külföldre. Mindent elterveztek, mi és hogyan lesz, de aztán közbejöttek dolgok ő ment , a fiú maradt. Így telt elegy év mire rádöbbent mindkettő hogy ő az igazi és próbálják meg újra. Újra elindult a tervezgetés az öröm. Találkoztak és egyre biztosabban rajzolódott ki a szebb jövő.Meglett a közös fészek, a munkahely amivel az országot járhatták minden, amikor a fekete rém torkon szúrta. Előbb a hangja ment el, az orvosok sem tudták mitől, de ebből kigyógyult. Aztán a test adta meg magát apránként. Nem hitt az orvosokban, pláne amióta a nagymamája egy műhi
További információk