Ten Milliar

Az habzsoló színek hűvös öszi szele, amelyben ónos félhomály öleli körül a tájat. A város lüktetése után megdöbbentő a csend és nyugalom. Más a ritmus. Oyan emberinek érzem. A halk dombok között , néma fák.  Csak a szél susog. Az állatok is elrejtőztek valami távoli meleg oduba. Finoman ropognak a múlt falevelei  lépteim alatt. Az út szürke folyama kanyarog tova, egy-két jármű mászkál csak, mint elkésett méh. RáCsodálkozva - Nézd, a kutyás vándor! A kihalt focipályák tátogó kapui leesett állal emlékeznek a nyári gyermekzsivajra. Bizakodva várják az elkövetkezőt. A szőlő dűlők is üresek már.Tartalmuk dongó hordókban érlelődik. Mustból, borrá.  Hallgatom az elhivatottságot és szeretetet ahogy művelőjük mesél róla.Az öregedő kezekből átjut az ősi erő bár már fogni  nehezebben tud, de a tűz lobogása még a régi. A dombokat lassan fátyolként borítja az esti félhomály. Az ég szinpadára becsúszik egy-két felhő, s mint egy  konferanszié zárja a napot.S a végső fények után mely mint

Imádtam nagyapával kimenni a "riszálós " kerékpárral a fűzre. Ahol gyakran lopták az érett gyümölcsöt, mely tolvajokat ő bősz haraggal zavarta el. Szidva a felmenőit eme tolvaj népségnek. Ó az a csodás fűz. Mint a Hortobágy kicsiben. A közepén gémeskút. S mennyit láttuk ott a delelő gulyát , távolból hallva a harangzúgást, és a töltés melletti piros dízel vízátemelő szivattyú nyugalmas pöfögésével kísérve. Az a csend,a tücskök ciripelése, a madarak csicsergése, időnként egy két kolomp, no meg az elmaradhatatlan bodri kutya ugatása.Azaz a puszta feeling. S kint a fűzi kert, ahol kis faház várt bennünket, mely hűvösében ettük a tízórait , s a délebédet.Kis kenyérkét, kolbászkát,hagymát, no meg a frissen le hullott gyümölcsöket.A mézédes kis körtét, vagy a finom mélykék szilvát, vagy almát éppen minek volt a szezonja. S kaszáltuk a magasra nőtt füvet, amelyből a finomabbja ment a pipikéknek ment.Abban a nagy bőrtarisznyába, amelyben a metszőolló a

A média harsogja a szingliség előnyeit. Mert azt teheted amit szeretsz, nem kell senkihez alkalmazkodnod, megvalósíthatod magad, nem kell egy rossz kapcsolatban élned. Igen ez igaz, de ott van az is ha gondban vagy akkor csak magadért kell felelned ,de senki nem támogat, senki nem érez veled, igaz senki nem gátol. Pedig arra senki nem gondol, hogy a gátlás is erőt ad. Mert ott van a csak azértis faktor. Mert csak azért is megcsinálom, nem érdekel ki mit mond. De van aki mondja. S a média egyik nagy hazugsága ez, hogy nem mutatja a nehézségeket amelyek a siker elnyerésével járnak. Csak a szépet a csillogást, mert azt jó látni, azt hogy hogyan küzd az egyén, és hogy elbukhat azt nem. Ilyen a szingliség is. Ahogy haladsz korban egyre több gátat építünk fel és egyre nehezebb alkalmazkodni,egyre kevesebbet akarunk alkudni, kompromisszumos megoldást keresni.Pedig tetszik vagy sem az ember társas és társadalmi lény s amíg a világ a világ ez így is marad mert akkor változik meg csak ha meghalu

Próbáltad már végigfuttatni az életed filmjét?Megélni azt, hogy a lélek a test börtönéből kilép?A bármit megtehetünk érzés boldogsága.Valójában érzéseink, gondolataink kliséinek foglyai vagyunk.Azt mondjuk felnövünk. Valójában vannak dolgok, amelyekre úgy reagálunk mint gyermekkorunkban.A különbség mondhatnám árnyalatnyi, van aki tovább tudja gondolni a dolgokat és rengeteg lehetőség villan be nála, van akim csak leragad pár lépésnél. A nagy különbség ott van, hogy megvalósul az a pár lépés, és eltűnik a sok lehetőség, mert a sok lehetőségből a legnehezebb választani.Ilyenkor jön jól, ha ismered magad, ha tudod mi jó neked, és mi nem. Ah ezzel igazán tisztában vagy , akkor az utad is megtalálod. Menyi boldogtalan ember is van körülöttünk .Miért? Benne ragadt a saját kliséjében ,mert nem mutatták meg neki, nem tapasztalta meg, hogy máshogy is lehet.Ha megtapasztalunk valamit, úgy lesz esélyünk könnyebben dönteni, mert akkor látod meg miből mi lehet,s csak rajtad áll miből mi lesz. A le

Egy gondolat keresése.. Mennyire is fontossá is válnak, azok az értékek, amiket úgy gondoltunk, hogy nem is azok. Pillanatképek, amelyek felvillannak. Ahogy fogta a kis kezemet és mentünk az óvodába. Vagy reggelenként, amikor a spalettákon át beszűrődött a harsogó nap fénye.Nagyikám dalolása a távolból andalítóan szól, nagyapa meg vagy az állatok között sürgölődve,a ganét takarítva határozott mozdulatokkal a disznók aló- de büdös is volt az. Máig nem bírom. Vagy kevergette,az óriási lábasokban az enni-valóan finom illatú ki tudja mi mindent tartalmazó moslékot. Amit vagy a tyúkok kaptak- nagy veszekedés közben raboltak rá,, vagy a disznók tolakodtak, hogy megkaparintsák, egymás elől, is mohón habzsolva el, az étket miközben rózsaszín füleik is csupa moslékos volt, a nagy ügybuzgalmukban. (a könnyeim is potyognak a szíve mint egy kis gesztenye mellkasom barlangjában, miközben ezeket írom) Munka volt az életük, de mégis mindenkiről tudtak mindent.