Ten Milliar

Evan egy igazi tehetség. Több nyelven beszél -nyelv ész , fordít.Ez volt minden vágya. Hogyan is kezdte?  Már a főiskolán érezte, hogy a nyelv közel áll hozzá. Ebben élte ki magát. Amikor fordított szeme csillogni kezdett , orrlyukai kitágultak, mint a versenylónak- más méreti is hasonlóak -barátnői szerint. Pl a sörénye... Igen. Tévút az informatika egyetem. A gépek. Na még azok amik érdeklik. Mint egy élő wikipedia amikor elkezd mesélni , mindenki szájtátva figyel. Hozzászólni igazán nincs mit és nem lehet, mert maga a szakmai tökély. A tanárai méltatják, ezen a területen még sokra viheti. Igen mondta neki Sheperd-bá félig ittasan össze cimbizve , neked vagy a nyelv vagy a gépek. Igen ő is egyet ért, bár a jó sör... az mindig jó. Ilyenkor nyitott felszabadult. Ha nem azt csinálja, amit szeret, akkor üres minden. És mi az amit szeret, a gépek, a fordítás és hát a pia. A brit kisváros kis pubjában napi vendég, de nemcsak ő. Már megszokott. Még díjja is van. A legrégebbi és legfiatalab

Ketyegés mely elhalkul. A kis szobában a délutáni napfény lefelé forduló sugarai söpörnek végig , az asztal finom porán megcsillanva és megállva a naplón amelybe ez az egy szó került. A tollforgató felnéz majd tekintete a távolba réved. Kiszállok az autóból a domb tetején. Elfordítom a kulcsot, a motor elcsendesedik a fények halványabban jelzik, hogy még az élet nem állt meg teljesen. Kiszállok , és hanyag mozdulattal becsapom az ajtót. Benne hagyva a kulcsot is és elindulok.Minek vigyem magammal, úgy sem sokáig leszek már itt, meg kinek kellene ez a vén csotrogány.Kilépek, igyekszem ,  már várnak.Zaj nyüzsgés forgatag, az emberek jönnek, mennek közömbösek. Ismered őket? Dehogy. Egyik olyan mint a másik.Ha megállnál segítséget kérni megállna? Talán rád sem néznek.Megy mindenki a forgatagban. Egy pillanatra rájuk vetül a tekintet de megyek is tovább. Olyan furcsa ez az egész.A szememmel keresek,de még nem találom  amiért jöttem. Milyen egyedi ez az épület. Mint egy áttetsző plasztik fé